Zerindi képtár

A század utolsó évtizedének a szocialista „világrendszert” elsöprő, kényszerű liberalizációs folyamatai a magyarság szellemtestében is felgyorsították azegészséges és egységes vérkeringést, s noha még manapság is könnyebbáthozni az országhatáron mondjuk egy irhabundát,mint egy festményt, immárannyi egyéni és csoportos kiállításon vagy művésztelepen mutathatja meg magátaz erdélyi művész, amennyire Magyarország művészeti közvéleménye, művészeti életeigényt formál. Utóbbiak, tehát a művésztelepek (például Makó, Hajdúszoboszló,Hortobágy, Nagyatádstb.) gyűjteményei révén pedig szervesen épülhetnek be azerdélyi művek a magyarországi, illetve az összmagyar kortárs művészet közegébe.

Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy művészetünk rejtőzködő jellege, mindkét

fentemlített értelembenmegszűnt. S talán, egyszer majd, egy olyan művészeti

múzeum is megnyithatja kapuját Erdélyben, amely e század magyar

művészeténekösszes vonulataira és főműveire rálátást kínál. Addig

azonban továbbra isőrzik — s nemcsak közművelődésileg, hanem

művészettörténetileg  is — kiemeltszerepüketa meglévő képtárak;

azután pedig, gyarapodásuk arányában tölthetnekbe majd új funkciót

a következő évszázadban újjászülető erdélyi kultúrában.

A Zerindi Képtár viszont örök példa, örök mementó marad, hiszen az erdélyi

magyar művészet rejtőzködésének a feloldására tett első kísérletként írja be

magát művészetünk történetébe.

 Levelét Fazekas József ugyan azt követően küldte el a Falvak Dolgozó Népének, hogy az 1998-ban elhunyt, kiváló színművész, Márton János A Hétben felpanaszolta szülőfaluja, Zetelaka új művelődési házának a sivárságát, és saját adományával megnyitotta a bukaresti hetilap képgyűjtő akcióját; s a zerindi képtár ugyancsak alig néhány másodperccel előzte meg a két nagy székelyföldi művésztelep: Gyergyószárhegy és Homoródszentmárton táborverését; de a képtár 1974. május 18-i megnyitója mindenképpen az önálló magyar művészeti közgyűjteményi mozgalom első dátuma.Merthogy csodálatos évek .voltaknezek a hetvenes évek, különösen azévtized első fele. Ekkor érik be az ötvenesn évek második fele és a hatvanas évek viszonylagos gazdasági és szellemi fellendülésénekn átmeneti szabadságában, nyitottságában felnőtt nemzedékek honfoglalása irodalomban, művészetekben, közművelődésben, főként a még jelentős román polgári, főleg bukaresti alkotó értelmiség (ezen belül például a képzőművészek és építészek) küzdelme révén a nyugati, főleg modern francia irányzatok, egyáltalán a liberálisabb közgondolkodás meghonosításáért. Rövid és szémalomharcszerű siker volt ez, mégis, áttörésszerű minőségi váltás megy végbe a kultúra minden területén, s noha a diktatúra már a hetvenes évek közepén ellentámadásba megy át, a leépülés cask a nyolcvanas évek közepén gyorsul fel;ám azokat a nemzetiségi kezdeményezéseket, amelyeknek az idők során valamiképpen sikerült intézményesülniük, különös csoda s főleg a fenntartó személyiségek áldozatos kitartása folytán, nem temette maga alá az az országos összeomlás, amely ma sem fejeződött be Romániában.

 {mospagebreak}

Ezek közé az intézmények közé tartoznak például a művészeti táborok (kivéve az árkosi szobrásztábort, amely teljesen elvesztette nemzetiségi jellegét) és a képtárak; fenntartóik hősiességét a 25 éves évfordulók alkalmából (Zerinden kívül Gyergyószárhegyen és Homoródszentmártonban) valami olyan magas kulturális kitüntetéssel kellene jutalmaznia egy olyan Kárpát-medencei fórumnak, amely az ilyen és hasonló teljesítmények nyilvántartásával (is) értelmezhetné az államalapítás milléniumát, de amilyen fórum egyelőre nem létezik.Mivel a mindinkább zsugorodó magyar nyelvű felsőoktatás már 1949-től (László Gyula, Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán Magyarországra távozása, kiutasításuk nyomán) nem biztosíthatta a művészettörténészi és művészetkritikusi utánpótlást — pontosan azokban az évtizedekben, amikor az erdélyi magyar művészet nagy robbanása megtörténik, s a művészeti élet hálózatába egészen periférikus és kis lélekszámú települések is bekapcsolódnak— rendkívüli módon megnő a sajtó és azoknak az íróknak, újságíróknak a felelőssége, akik érdeklődést és hajlamot mutatnak az irodalommal egyre inkább azonos horderejű képzőművészet jelenségeinek és szereplőinek az értékelése iránt. A közönség felé bizonyára hasznos közvetítő tevékenységet folytattak. A művész pedig amúgyis (szerencsére!) mindig a maga öntörvényű sugallatai illetve az ehhez mért szakmai információk érvénye szerint dolgozott. Kárt tehát ez a „körön kívülről” láttató művészeti krónika nem okozott, azzal viszont, hogy a bukaresti A Hét a. zetelaki, az L/ían/ca torockói, a Falvak Dolgozó Népe a zerindi képtár gyűjtőmozgalmát magára vállalta (a Korunk meg a Korunk Galéria kiállítóitól évtizedeken át „terembér” fejében kapott művekkel gyakorlatilag megalapította a Székelyudvarhelyi Képtárat) — a romániai magyar kulturális sajtó ebben az időszakban egyedülálló missziót és funkciót vállalt és teljesített a kelet-közép-európai térségben.

Művészet és társadalom, újságírás és kutatás határmezsgyéjén azonban senkisem egyensúlyozott hatékonyabb, ösztönzőbb meggyőző erővel a kitűnőszociográfiai riport- és tanulmányíró Cseke Péterriél. Ő a közművelődést annak tekintette, ami: a köz(össég) önművelődési akaratának. Hasonlóan Bandi Dezsőhöz, aki egy új népi tárgykultúrát kívánt életre lehelni a „műveltetés” varázsigéjével, hogy tudniillik „amit művelünk — az a műveltségünk”. Cseke mind a Homoródmenti Művelődési Hetekből kinövő művésztábor, mInd a Zerindi Képtárért-mozgalom ötletadó szervezője, ami annál figyelemreméltóbb, hogy egy mezőgazdasági- faluképi hetilap, a Falvak Dolgozó Népe szerkesztőjeként fordította a figyelmet a vizuális kultúra kihasználatlan terepei felé

Az természetes, hogy mind Cseke Péter, mind kiválasztott vagy önkéntes szövetségesei mindenekelőtt közművelődési szolgálatra vállalkoztak. Ez mind Fazekas József leveléből, mind a képtáraiapítás sajtódokumentációjából világosan kiolvasható. Maguk a művészek is lelkisegélyként, az életminőség javítására tett gesztusként és az iskolában, tehát az iskolai oktatás végeztével megszakadó vagy igazából el sem kezdett vizuális nevelés ösztönzéseként fogják fel adományuk értelmét válaszukban: „A falusi ember szemében eddig a vagyongyűjtés jelentette agazdagságot. Szellemi javak gyűjtésére nem volt sem ideje, sem lehetősége. De most már igényli ezeket is, mert fokozatosan ráébred arra, hogy olyan világot nyitnak meg előtte, amelynek birtokában emberileg sokkal gazdagabbá válhat.” (Kusztos Endre). „Küldöm Önöknek, a Zerindi Képtár részére a Híd a Maroson című oiajképemet, legyen szimbólum is egyben, hogy a Maros csöndes vize és rajta át a Híd összeköt (…) s ugyanakkor üzenetként a Maros felső vidékéről az alsó vidéknek…” (Kedei Zoltán). „(…) Emlékszem, hogy milyen nagy volt annak idején a kisiratosiak érdeklődése, amikor még náluk tanítottam és a művelődési otthon előcsarnokában húsz modern festményemet állítottam ki.

{mospagebreak} 

Meggyőződésem, hogy ez a zerindi képtár, melynek anyaga a tervek szerint falusi művelődési otthonok előcsarnokait fogja idővel bejárni, épp annyi hívet toboroz majd a képzőművészet számára, mint bármelyik galéria kiállítása.” (Alaszu Pál).

De, hogy milyen széles gyűrűket vetett a vízbe dobott kő, azt különösen két, egymástól szélsőségesen távol eső és merőben más irányba mutató level szemlélteti a legképszerűbben. Az egyik Bandi Dezsőtől érkezett — A népi önkifejező gyal<oriat: Út a művészet felé címmel. „Egy ígéret alapján sokáig vártam, hogy elszállítják a műkedvelők által (gyakorlatilag: a naiv művészek által — B. Z.) a zerindi képtárnak ajánlott munkákat. Végül is kénytelen vagyok postán elküldeni Szász Erzsébet (háziasszony,Jobbágyfalva) szalma faiiszőnyegét, Kiss Anna (nyugdíjas takarítónő, Marosvásárhely) Vadászok című varrott szőnyegét. (…) Kezdettől örültem annak, hogy a zerindi értelmiségiek olyan komolyan veszik a gondjukra bízott tömegek sokoldalú nevelését, ezen belül esztétikai nevelését is, s hogy ebben annyi képzőművész sietett a segítségükre.

Kezdettől arra is gondoltam, hogy a zerindiek — azon kívül, hogy közvetlen

forrásból ismerkedhetnek megszámos kortárs hazai művészeti törekvéssel—

talán vágyat érezhetnek természet-adta, lappangó vizuális-plasztikai-ábrázoló

önkifejező hajlamaik gyakorlására, fejlesztésére: művelésére.

Ezért gondoltam, hogy helyes lenne a begyűlt hivatásos művészeti alkotások

mellett megmutatni a zerindieknek egy oiyan utat is a művészet felé, amelyen

minden épérzékű ember járhat, (…) Ápolni kell egy olyan közérdeklődést, társadalmitalajt,ahol nem ítélnek el senkit, aki bármilyen színvonalon, és olyan anyagban s technikával rögzíti élményeit, emlékeit, vágyait, terveit, véleményét és elképzelését a világról és környezetéről, amilyenhez bármikor hozzájuthat (ceruza, tus, toll, akvarell, fa, kő, vas, réz, tű, cérna, szövőszék, rongyhuiladék,vessző, gyékény stb.).,.”

A zerindi képtárakció másik, jellemző továbbgondolása is a lappangó alkotóerők aktivizálására apellál, s bár, lehet, hogy nem pontosan a számítógépes műalkotás felfedezésérői van szó, de mindenképpen erdélyi tudománytörténeti adalék. „Kedves Fazekas tanár úr!

Olvasván a június 7.-i Munkáséletel (amely a képtár megnyitásáról számol be— B, Z.), gondoltam, hogy valahogy felkeresemÖnt, de aztán nagy szabadidőhiányomban elmaradt. (…) A nevem Karácsony Győző, vegyésztechnikus vagyok, 40 éves, nőtlen, marosvásárhelyi és itt dolgozom Vaskohn. Szabadabb időmben általában újszerű műszaki megoldásokkal foglalkozom és így, jó néhány éve egy érdekes kibernetikai szerkezet alapelvére jöttem rá. Ennek segítségével többek közt meg lehet oldani festészetiszobrászati témákat. Avagy megadja egy-egy alkotás alapötletét, így akarva nem akarva máris nagyon sok érdekes téma lenne. A megoldott témák általában olyanok, amelyek hosszú időre örökérvényűek. (…) Én azonban nem tudok rajzolni, festeni. Szeretnék egy olyan valakivei megismerkedni, akinek megírnám atémákat, s ő kivitelezné, (,,,) Nagyon jó lenne, ha az illető jól tudja ábrázolni az üveg-, átlátszó tárgyakat, mert sok esetben, például az embernek csak körvonalait kell ábrázolni és abból csak egyes részleteket kihangsúlyozni. (,,,) Lehet, hogy néhány közös megoldással még jobban öregbítenénk képtáruk országosunikumjának tényét… Vaskoh, 1974.Vll. 22.”

S visszakerekítve a huilámgyűrűket kiindulási pontunkhoz: a rejtőzködésre ítélt erdélyi magyar művészet „egyiptomi fogságából” való kiszabadításának szükségességét már ekkor felvetiOlti Géza (azaz Apáthy Géza, a sajnos oly korán elhunyt költő) a Brassói Lapokban,amikor ugyancsak a képtár megnyitását kommentálva azt javasolja, hogy Brassó megyében egyenesen mozgalommá kellene szélesíteni a zerindi példát, de addig is, majd e mozgalommal párhuzamosan ki kellene kérni a brassói és a többi erdélyi művészeti múzeum raktáraiból az ott heverő műalkotásokat, s vándorkiállítás formájában utaztatni faluról falura.

{mospagebreak}

A „zerindi csoda” azonban nemcsak a magyar sajtót és közvéleményt hozta lázba, hanem kellő mértékben felizgatta az államvédelmi szervek fantáziáját is: a felajánlott képek begyűjtésére példáulSzatmárnémetibe érkezett tanárokat már a város határában spiclik, a műtermek előtt katonák, majd a seouritate pincéjében vallatok fogadták s innen egyenesen az aradi állambiztonsági szervekhez irányították vissza őket, természetesen az elkobzott s örökre eltűnt festmények nélkül. „Miféle képeket gyűjtenek?miért? miért nem viselkednek úgy, mint a többi község, ahol nem gyűjtenek képeket?!”

  A hatalom képviselői, nyilván, az addigra kilúgozott, közösségformáló tartalmaitól megfosztott,„szocialista közművelődés” elleni rebbeliónak, merényletnek tekintik a zerindiek szokatlan önszerveződését,s hogy a felhívás közreadásától számított egy évre a képtár, mégis,megnyílhatott — talán éppen annak a gyors s földrajzilag valamint társadalmilag egyaránt széleskörű megmozdulásnak köszönhető, amellyel a szokatlan, nemes közművelődési célkitűzésre a művészek reagáltak.

Az 1974-ben megnyitott képtárban 26 szerző 52 munkája szerepelt, s mire egy évtized múltán új, korszerűbb helyiségbe költözhetett, a mellékelt mútárgyjegyzék tanúsága szerint 77 művész 118 alkotása került nyilvántartásba. (1 műtárgy 1997-ben érkezett.)A közművelődési funkcióhoz tulajdonképpen már az első megnyitást követően kapcsolódhatott volna a művészettörténeti folyamatosság: 1975-1977 között szinte telepszerűen (néhányan, elszigetelten később is) vissza-visszajártak festeni a községbe és környékére az adományozók (Balázs Imre, Gámentzy Zoltán, Incze István, Kusztos Endre, Török Pál, Ughy István és persze Alaszu Pál Aradról); ám tartós és módszeres művésztelepi szerveződésre ezek az idők s a határmenti fekvéssel járó, fokozott „éberség” megnyilvánulásai nem adtak lehetőséget.

Közművelődési funkciója azonban egyre erősödött: immár ebben a képtári keretben, tehát már egy eleve szellemileg behangolt térben felfokozódhatott az irodalmi estek, népdalvetélkedők, jeles értelmiségiekkel szervezett találkozók, sőt csupán a könyvtárból kikölcsönzött olvasmány fölötti néma meditálások élménye is, „Induljunk ki abból a tényből, hogy egy olyan kulturális környezetbe, amelyet szociológiailag községi kulturális környezetnek nevezünk, bevonult a képzőművészet”— mondta Angi István, az esztétika egyetemi tanára abban a kerekasztalbeszélgetésben, amelyet a zerindi téma legteljesebb összefoglalásában, a Hazatérő szavak című, 1993-ban a PüskiKiadónál megjelent kötetében idéz újra felCseke Péter: miben segítette, mihezsegítette hozzá a zerindieket? Változott-epéldául a látásmódjuk, nemesedett-e agondolkozásuk? Közelebb hozták-e ezekaz alkotások a XX. század kulturálisértékeit a zerindiekhez? (…) A népművészetben(…) a különböző művészetiágak elválaszthatatlanok és a legtermészetesebbmódon erősíti az egyikművészeti élmény a másikat. A képtár jelenléte is — lévén, hogy időközben irodalmi, képzőművészeti és zenei rendezvények színhelyévé vált — ebben az irányban hat; vagyis , olyan kulturális funkcióval rendelkezik, amelyet már egy összetettebb kultúra fogalma határoz meg”.

1999-et írunk. Mára, ha igaz, de főleg reményeink szerint: a közművelődés megtartó, hagyományos formáinak (például énekkar, színjátszás, néptánc, irodalmi színpad stb.) feleleveníttietőségében— persze, hogy ezzel a szabadsággal hol, miként élnek, újra csak egy-egy megszállott pedagógus, lelkész, orvos, akárki, egész személyiségét ennek áldozó habitusán, akaratán múlik ezután is — a zerindi képtárnak ezt a képkeretszerepet meg kell haladnia. A zerindi képtár ugyanúgy az utolsó ötven év erdélyi magyar művészetének tanújaként, előretekintve pedig az utókor szellemi okulására szolgáló művészeti közgyűjteményként kell betöltenie hivatását, akárcsak a többi vidéki képtárnak.

{mospagebreak}

A közművelődés. a műveltség regionális szolgálata mellett, de ezzel

egyenrangúan az egész nemzetrészesztétikai és művészeti értékeinek

az őrízőjeként és terjesztőjeként.Utóbbi semmivel sem jelentéktelenebb

feladat az előbbinél. Mert ha a hajdani jelszó — „szellemi javak gyűjtésének

ideje jött el” — az egyesfalusi-kisvárosi emberek mentalitásában végbemenő

(de főleg óhajtott) változásokra hívta fel a figyelmet,ma már önmagunkról, mint

kultúrteremtő közösségről kiállított tanúsítvány esik latba a zerindi képtár-

jelenség csak úgy, mint minden eredmény, amely kisebbségi elnyomorításunk

körülményeit meghazudtoló energiáról, életösztönről,alkotóerőről adhat hírt,

képezhet bizonyítékot egy olyan képzeletbelitárgyaláson,amely egyszer majd

elégtétellel szolgálhatna az elszenvedett igazságtalanságokért.

Attól kezdve, hogy Fazekas József olvasói levelének a címe: a ZERINDI KÉPTÁRÉRT megjelent a Falvak Dolgozó Népe 1973.december 5-i számában, a lap állandó rovataként ismétlődött hetente, s volt úgy, hogy egyszerre két reprodukció és kísérő levél adta tudtul az állag gyarapodását. A megnyitás, tehát 1974 májusa után érkezett még olykor egy-egy mű vagy csomag, igazából azonban az alapkiállítás egyetlen huszáros roham, azaz akció eredményeként állt össze, s a folyamatos gyűjtés hiánya lassanként kikezdheti az összkép eddig erényként elkönyvelt eklektikusságát,sokszínűségét.

Ha végigtekintünk a képeken vagy a műtárgyjegyzéken, a jelentős kortárs művészek között alig találunk ismeretlen nevet, vagy jó művész által adományozott gyenge alkotást. Sőt, sajnálatos módon ma már egyenesen hozzáférhetetlen szerzőkké avatta a halál például Karácsony Jánost, Bene Józsefet, Nagy Pált, Sükösd Ferencet, Gy. Szabó Bélát, Alaszu Pált, Ballá Józsefet, Hajós Imrét, Györkös IVIányi Albertet, Incze Istvánt; és kimondottanritkaságnak számít Varga Nándor Lajos 1951-es rézkarca Tamási Áronról, Pirk János ballada-illusztrációja (ugyancsak rézkarc), vagy a Németországba szakadt, kitűnő csíkszeredai Markos András akvarellje: Lenni vagy nem lenni…

Ez a közel 200 tétel immár akár tematikai, akár műfaji (technikai) szaktárlatokra is tagolható, csoportosítható. Mégis, azt kell mondanunk: itt nem szabad megállni. Mert minden gyűjteménynek a gyűjteményfejlesztés a lelke.

Persze, most már nem kiáltvánnyal, sajtóreklámmal kell egyengetni a művek útját Zerind felé, hanem kellőképpen meggondolt tervezés alapján, névre szóió levéllel kell megkeresni, felkérni azokat a művészeket, akiknek a jelenléte valamely nemzedékhez, régióhoz vagy irányzathoz való tartozásuk okán fontos a képtár művészettörténeti hivatásának a kiteljesítéséhez,

A zerindi képtár, nyilván, nem vállalhat magára valamiféle szakmai szempontú teljességet; rész kell legyen abban az Egészben, amely a többi kisvárosi és falusi képtár anyagából kirajzolódik, egybemontálódik, addig is, amíg az a bizonyos erdélyi magyar képesház megszületik.

Vagyis: az a vándor, aki éppen a zerindi képtárba téved, megközelítőleg olyan esztétikai feltöltődéssel távozzon, mint az ország bármelyik többi, hasonló, vidéki (de ezt a vidéki közép-európaiságot hitelesen sugárzó) művészeti gyűjteményéből.

Huszonöt év nagy idő azoknak, akik huszonöt éve fáradoznak a begyűjtéssel, tárolással, korszerű kiállítási és raktározási feltételek biztosításával, közöny és támadás leküzdésével, a műtárgyjegyzék elkészítésével stb. — tulajdonképpen minden pénzügyi háttér nélkül.

De huszonöt év kicsi idő a művészettörténet és egy művészeti gyűjtemény óráján ahhoz, hogy az alapozás munkájával lezártnak tekintsük a zerindi képtár történetét.

A Zerindi Képtárért immár nem egy újság átmeneti rovatcímeként, hanem egy alapítványi intézmény bejegyzéseként kellene újra megmozgassa az erdélyi magyar múvésztársadalmat, s akkor e sorok szerzője — akit eddig már kétszer tüntettek ki bizalmukkal Fazekas Józsefek, hogy a döntő fordulatok idején újraavassam a gyűjteményt —, ígéretet tesz, hogy amíg élni és mozogni tud, továbbra is vállaljatízévenként az Új szerzemények megnyitását…

{mospagebreak}

LÁTOGATÓK KÖNYVÉBŐL

Szívből őrülök, hogy megvalósult a képtár

Zerinden, amihez minden jót kívánok.

Kusztos Endre

A felismerésnek a jegyében adtuk ki a

jelszót: Szellemi javak gyűjtésének jött el azideje!

Cseke Péter

Nagyon boldog vagyok és büszke is arra, hogy ilyen neves festők nem sajnálták

deadni értékes és szép ajándékaikat ennek a kis falunak.

Gellén Margit

Szép gondolat, melyet még szebb tettekkövettek.

Héjja Margit

Miután végignéztem ezeket a csodálatos képeket, megfogadtam, hogy én is megpróbálom megismerni a képek világát, hiszen óvodás korom óta nagyon szeretek rajzolni.

Fazekas Rozália

A műalkotás olyan eleven lény, amelybe elket nem lehel s nem is lehelhet csak a tehetség. Sok sikert kívánok a képtár további gazdagodásához, s nagyon sok látogatót.

Szilágyi Margit

Nagy megelégedéssel szemléltem a kiállított

képeket, s remélem még gazdagodni fog, hogy a község fénypontja legyen.

Rédei Juliánna

Annyira szeretem, annyira kedvelem a

Zerindi Képtárat, hogy elnézném reggeltől estig.

Kiss Sanyi

Nekem a képtár nagyon tetszett, s hálás köszönetet mondok a szép próbálkozás szervezőinek és azoknak, akik hozzájárultak a Zerindi Képtár megalakításához.

Balázs Erzsébet

 

Nagyon örülök, hogy Zerinden ilyen szép

képtár nyílt, mert ez falun nincs még, csak Zerinden…

Szabad József

 

És most, a Zerlndi Képtárat szemlélve

lehajtott fővel vallom: „Szép vagy, alföld…”

Srmonfi Imre

Nagyon őrülök, hogy Zerinden is létre

tudtunk hozni egy képtárat, a festők és a Falvak Népe segítségével.

Szűcs József

„Irigykedem” a Zerlndi Képtár anyagára…

Reméljük, hogy a közeljövőben nálunk is megvalósul, ha nem Is ilyen komoly anyaggal. Gratulálok teljes szívemből.

Pálfi László

Megragadott a színek és vonalak kusza ábrándvilága. Szívesen eljövök máskor is, hiszen jól érzem itt magam és mindig valami újat fedezek fel a képekben.

Boros Mária

A zerindi találkozó felejthetetlen emlékét viszem magammal haza Gyergyószentmiklósra. E neves falu hírnevének további öregbítését kívánom nemcsak országunkban, de határainkon túl is.

Elekes Vencel

Igen sokat olvastam a Zerindi Képtárról és örvendek, hogy személyesen felkereshettem, megismerhettem. Csodálom a helybelitanerők kezdeményezőkészségét, kitartását és erejét, amellyel kiharcolták, összehozták ezt a szép értékes anyagot.

Dánielisz Endre tanár, Nagyszalonta

A véletlen vezetett a képtárba, mely mint kezdeményezés és mint anyag is, nagyon értékes.

Csordás József mérnök, Vásárosmiske,Magyarország

Nagyon érdekes anyaggal rendelkezik a képtár. Sok látogatót szeretnék a Képtár részére.

Fazekas R, Antal, tanár

A művek színvonala bármely kiállításon megállná a helyét.

Boros Attila, Békéscsaba

Zarándokhellyé avatódott Zerind.

Istvánffy Erzsébet

Nem sok község dicsekedhet ilyen értékes képtárral, ami még értékesebb, a zerindi emberek hozzáállása mindahhoz ami

szép, értékes és maradandó!

Széllyes Sándor

…Nem gondoltam, hogy ilyen rangos művészek képeivel találkozom. Nagyon kevés kép kivételével valamennyi művészi

alkotás. Rendkívüli hatással van rám.

Katona Béla

Teljes elismerésem…, sőt, naiv festőktől

is lehetne képeket szerezni.

Faragó István

Már első látásra, nagyon megtetszettek a képek. Gondolom a falu minden emberének tetszeni fog a képtár, és felkelti érdeklődését.

És ezzel köszöni meg a festők, gyűjtők fáradságát.

Nagy Juliánna

További sikert kívánva, az ittlétem alkalmával festett akvarellekből ismét itt hagyok zerindi képeket.

Gámentzy Zoltán

A festmények szín-összhangja, a képek mondanivalója és kifejező ereje összeköt minket a festészettel és a kedves faluval is.

Perényi Ildikó és társai

A képtár megnyitásától eltelt egy év legnagyobb élménye az, hogy személyesen eljött közénk a festőművészek egy csoportja,

alkottak nálunk és rólunk, és szívünkben továbbra is itt maradtak köztünk.

Szabó József, Kovács Sándor

{mospagebreak} 

Expozifia, ered cá va stimula $i talentele locale, $i va face ca mesajui el sá fia $i pe plan educativ, cu muitiplele sale fafete…

Sergiu Vaida

„Nem létezni tehetetlenség, létezni hatalom!”

Az idézet Spinozától származik, de nézetem szerint nagyon illik ide…

Koszta Gabriella, Temesvár

Romániai gyalogtúránk alkalmából Zerinden is megálltunk. Váratlan és nem számított műélvezetben volt részünk.

Peller István és neje

Barátaink között igen-igen jól éreztük magunkat és maradandó szép élményekkel távozunk, szívünkben csordulásig tele emlékekkel

térünk haza.

Elekes Vencel és neje

Ez a rendkívüli kulturális teljesítmény,

„falusi képtár” egészében és részleteiben is a zerindi közösség minden tagjának szellemi értékévé váljon!…

Sényi István

Gratulálok a képtárhoz és köszönöm az

egy órás „anyagot”, amely magnószalagra került.

Muzsnay Magda, Kolozsvári Rádió

Jó volt játszani a szavakkal a negyedik évi képtári-lét felmérésekor.

Kocsis József

Minden elismerésem és őszinte csodálatom

e páratlan teljesítmény létrehozói és adományozói iránt.

Mitruiy Miklós, Vámszer Márta

Örülök, hogy ez a képtár van, és benne nemcsak képek vannak.

Zágoni Attila

Sokat hallottam-olvastam már a Zerindi Képtárról és… többet találtam itt mégis, mint amire számítottam.

Tónk Sándor

 

Vannak bátor híd-emberek és olyan helyek, ahol a kultúra tüze lobog.

Domokos Géza

Kultúrát őrizni falun azt jelenti, hogy viszszaadjuk

a műveltséget annak, azoknak, akik forrásai voltak mindennek.

Demény Lajos

„A lehetőség ostroma”, mondja Balogh

Edgár. Én úgy látom, hogy a zerindiek ezt teszik. További jó munkát.

Gittai István

Újra itt voltam Zerinden, a régi szeretettel.

Bajor Andor

 

örvendek, hogy ideírhatom a nevem, mert örvendek annak, hogy itt járhattam.

Szász János

Elérzékenyül az ember, amikor az itt összegyűjtött, megőrzött és bemutatott alkotásokban gyönyörködik.

Kuszalik János, Kolozsvár

A falu népét művészi értékekkel ellátni nemes cselekedet.

Szilágyi-Németh Éva

Örvendek, hogy megláthattam a sokat emlegetett Zerindi Képtárat. További jó munkát kívánok.

Petkes József

Mondják, a művészet nélkülözhetetlen, de csak ha már részesedtünk belőle. Hisszük, hogy a zerindiek számára egyre inkább nélkülözhetetlen lesz a kép, a szobor, sőt a vers és a zene is. Jó találkozást!

Kányádi Sándor, Tónk Sándor, Banner Zoltán

Boldog vagyok, hogy Zerindre is eljutottam és a képtárba gyönyörködhettem. Bárha sok helység követné e szép példát.

Faragó József

 

…Újra láthattam a szépség és érték őrzésének el nem múló hivatástudatát, vállalását.

Kuszalik Piroska, Kolozsvár

O superba „pata de cuioare”, aici ?n marginea

judetului, care prin strálucire, contribuiela oprioritate nu numaigeograficá…

Florin Bánescu scriitor

Gálfalvi Zsolt, Gheorghe Schwartz, Jancsik Pál, Kocsik József

…A képtárat létrehozók hírét szertevisszük a világba, hogy másutt is példát vegyenek tevékenységükről, szülőföldjük szeretetéről.

Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia pedagógus tanfolyama

 

A Szép és az Igaz összetalálkozik a Nagyzerindi Képtárban. Alkalomadtán el akarják választani őket egymástól, de a„kiáltó színek” tiltakoznak ez ellen és az Igazság nem akar kivetkőzni az örökkévaló „formákból”.

Alulírott elkötelezett híveként a Felülvalónakszeretettel: Tőkés László

Köszönöm a szép szó, a szép kép csodálatos világát.

Siska Szabó Hajnalka és társai

Szép élménnyel utazom vissza mostani hazámba.

Fazekas Adél, Lörrach

Au plaisir de revenir bientot.

L’equipe compagnon d’Annecy

Zerinden annyi alkotás…! Megérdemelne egy igazi képtárat.

Plugor Sándor

Die wünderschönen Bllden habe ich mit Begeisterüng bewachtet,

Johanna Süssle, Basel

Jó volt találkozni…

Karancsi Sándor, Gyergyószentnriiklós

Miklóssy Mária, Sepsiszentgyörgy

 

„Reményeink felfelé nőnek, mint az ágak,

 

Emlékeink pedig lefelé, mint a gyökerek.

(Horvátli Imre)

Ilyen friss gyökereknek számítanak a mai képtár-élményeink. Köszönjük a gyökeret verő perceket!

Matekovits Mária ,Rigler Margit

Zerindre mindig szívesen jövök, ha lehetne „tiszteletbeli” szülőfalummá fogadnám!

Szabó Péter


KÉPEK A ZERINDI KÉPTÁRBÓL


{gallery}zerindi_keptar{/gallery}